Álláskeresés

Azért írok, mert kértétek számoljak be. Voltam, igen, összeszedtem magam, és elmentem egy állásinterjúra. Stresszmentes élet, ez a jelszavam.
Ott kezdődött, hogy szerintem direkt befűtöttek, csurgott rólam a víz, pedig alapvetően fázós vagyok. Ott ült velem szemben három negyvenes csóka, úgy éreztem magam, mint egy vetkőzőshow-ban. Szám szerint háromszor kérdőjelezték meg a diplomámat. Aztán, amikor végre rávettem őket, hogy nyissák már ki a dossziémat, áttértek a házasság témára. Mondtam, hogy nem nyert, mármint én és a házasság (egyelőre:))) .
Az egyik fazon megkérdezte: miért nem?
- Hát, nem - feleltem. - Csak úgy nem. Nem vagyok papírbuzi, egyébként sem.
- Tartós kapcsolat? - folytatta a kérdezősködést a fazon.
- Hogy jön ez ide? - bámulok rá értetlenül.
- Nézze, kislány, mikor akar gyereket?
Minél előbb - nyeltem egyet, de hangosan csak annyi mondtam:
- Köze? - vigyorogtam rá.
- Tudja, maga mibe kerül ma Magyarországon egy terhes nő?
- Kinek, magának?
Felálltam és kijöttem.
Csak azt sajnálom, hogy nem vettem magnóra.

PIKNIK

Na, most ebredtem es a kovetkezo latkep fogadott:
- 23 sörösüveg szétszórva a szélrózsa minden irányában
- egy abszolút vodkás üveg a kanapén, tartalma ismeretlen helyen, átható vodkaszag a nappaliban
- két üveg Jim Beam, az egyik a váza mellett, a másik a padlón, félig tele ( már Kunzler(IA) sem a régi)
- A konyhában koktélmaradványok és alapanyagok szerteszét
- egy Baileys - én fejeztem be csontra
- Némi Metaxa és Ouzó
- gyanús növénymaradványok, cigarettacsikkek,
- iszonyú alkohol és dohányfüst-szag mindenütt - kepesztek a kalcium pezsgőtabletta irányába.

A nagy ruhásszekrény ajtaja tárva-nyitva, Toma horkol benne. Faludy valahol a padló és a kanapé között fél úton fetreng, a két Novotnhy a padlón, szétvetett lábakkal, két mesterien felfújt nyári, úszóizén. Angel bezárkózott Verával a fürdőszobába (a csajok velem aludtak a vendégszobában!, volt több is: Erika, Ági, Judit?, etc. - de elpályáztak, bár Juditot mintha látnám Toma alatt?), Kunzler a hálóban, hason fekve, a feje befúrva a kispárnába. Bodó pedig egy gőzölgő csésze kávé mellett a konyhában agonizál. Na, ő az én emberem ilyenkor. Szociális érzéke nulla, és azon töpreng, miért állt le tíz éve a hernyóról. Akkor most ez mind nem lenne.

A dolog egy Margit-szigeti pikniken kezdődött, ahol még csak négyen voltunk: Angel (úgy volt, hogy Angel nem jön haza, de négy nap Kunz nélkül elégnek bizonyult, hogy felszálljon egy gépre), Kunzler, Toma és én - az okt 23-i esküvőnk részleteit vitattuk meg pár doboz Profi teasüti társaságában. A helyzet egyáltalán nem tűnt veszélyesnek. Aztán néhány telefon, és mire kiértünk a Szigetre, szám szerint ötven ember keringett ott, egy részük lecsapódva a kertben.

Az Ikrek a zenegépet kihangosították a kertben, így az éjjel még a rendőrök is ellátogattak hozzánk. A túlparton lakók panaszkodtak az elviselhetetlen zaj (értsd System of a Dan? miatt).
A két Novothny adott nekik némi füvet, erre távoztak. De lehet, hogy nem füvet, hanem pénzt. mindkettő illegális.

Pálma és a pasik

Szóval próbálom összefoglalni az elmúlt három hónapot vagy mi.

Valahol a kirendelt pszichomókusnál és a tüdőgyulámnál hagytam abba.

Nem vagyok paranoiás, üldöznek.

1. A diplomás, kirendelt pszichomókus kétszer játszotta azt el, hogy nem volt ott a megbeszélt időpontban. Aztán feladtam, és más utakat kerestem. Ezek az utak sokszor mennek keresztül J., H-n X-en, és míg egyes felelőtlen ismerőseim sose kérnek semmit a szüleiktől, én egy kis machiavellista vagyok és annál pofátlanabbul használom ki a km-es, bm-es, hm-es, pszichós, civiles, orvosis és egyéb kapcsolataikat. Az én lelkemen nyugodtan száradhat, annak már mindegy. Meg most miért pont Pálma szívja meg?

2. Mivel üldöznek, elmenekültem "velük" (Kunz-Toma-Bodó-Ikrek-Bánhegyi-Angel-Vera-Faludy - "Latzkós genya" - mondta Boda utálkozva) a Hargitára. Nem is tudom, hány éve nem jártam ott. Nagyon jó, de persze irtó fura volt így együtt a semmi közepén újra látni mindenkit. Azaz nem mindenkit, mert Gyurka bácsi, Kunz apjának a nagybátyja, vagy mi, két éve meghalt. Ezt tudtam, csak nem fogtam fel, hogy milyen lesz a Hargitán az az esztena, ahol meghúztuk magunkat Gyurka bácsi nélkül. Én úgy kerestem az öreget minden bozótban, mint kiskutya a gazdáját. Velem ő tíz éve akkora jót tett, hogy sosem fogom elfelejteni. Ha ő nincs, én sose húzok el évekre Budapestről, sose lett volna hozzá elég bátorságom. És ahhoz se, hogy aztán - mindenen túl - visszajöjjek.

De most, mit mondjak, amióta pl. Bodó fogta a sátorfáját, és elköltözött Szegedre (ez januárban volt), amióta Toma megalapította 99. cégét, amióta Faludy Újhelyen ment nemzetet, és amióta Vik is Szegeden uszít - hát őket is alig látom.

Bodó, amikor besokallt tőlünk, azt bírta mondani, hogy egy okkultista szeánsz kellős közepén érzi magát. Mit mondjak, sajnáltam, és elvonultam Angellel négyszemköztizni. Azt egészen pontosan úgy kell, hogy felmásztok két, egymással szemközti domb tetejére és csak vagytok ott pár órát. Ez régi tervünk volt, és legutóbb - Istenem de rég volt! - nem sikerült. Most is majdnem meghiúsult a dolog, kis híján elkísértek minket mindahányan, nehezen tudtam őket lebeszélni róla.

Sokat hülyültünk, mondanom sem kell, és sokat szívattam őket - erről majd máskor.

De ami a lényeg - Pálmus ügyében is próbáltunk dűlőre jutni. Hogy a helyzet komolyságát érzékeltessem Angel eljutott odáig, hogy felvetette Kunznak, fogadják örökbe. Ez azért jó, mert ők ilyen furán élnek együtt, hogy igen, de még se, és sose lehet tudni, mi van, most se volt még az se biztos, hogyha Kunzler meglép, Angel egyáltalán vele megy. Aztán vele ment - persze, hova máshová ment volna? Namost, Kunzler nem mondott nemet, ezen nem lepődtem meg.

Nem is volt rá szüksége. Ránézett Angelre, azzal a fojtott, néma imádattal, ahogy szokott, és elég volt annyit megjegyeznie "hogy, akkor most gondolják át ezt még egyszer: mert ez mondjuk ott kezdődik, hogy..." Angel intett neki, hogy kér egy papírt, és elvonult. Mikor visszajött, annyi állt rajta: NEM. Aznap egyiküknek se volt túl jó kedve.

Erre megszólalt Toma, aki mindig is az empátiájáról volt híres:

- Szerezz egy pasit és fogadd örökbe te, Kata.

Najó, mondtam, elmész te a francba.

3. Szóval én és a pasik. Kösz, jól megvagyunk. Alig pár hónapja még fogtam magam, és leutaztam hozzá, hogy megkérdezzem, tényleg ezt akarja-e? (Meg nem tudom számolni a két kezemen meg a két lábamon, hogy hányszor, és miféle helyzetekben futottam már így utána, mielőtt lelépett volna.) A bölcsész csaját, aki most állítólag terhes lett. Mert akkor ne szívassuk egymást tovább. Elmosolyodott, és azt felelte:

- Felteszem, mi mindig szívatni fogjuk egymást.

Nagyon bír engem, de nem szerelmes belém.

Hát, mit mondjak, erre a mutatványra így az elmúlt tíz év alatt még nekem sem volt alkalmam. Melletted a távolban. Miért a bölcsész csajodba szerelmes vagy?

Nem. Csak egyvalakibe volt szerelmes egész életében. Volt. De már belé se.

Huh. Najó. Akkor ott b.sztam el, hogy szedtem fogamzásgátlót.

Ott - vigyorog.

Ojjé. Felteszem, erről Toma nem tud. Én nem tudnék a helyében. Lehet, hogy a bölcsész csajáról se tud. Arról se, hogy a világon van ez az egész. Akkor is. Másszon falra.

4. A szingli-lét örömei, na ebben élek én. Tegnap is felszedtem valakit, reggel kávé nélkül lépett le, hagyott egy telefonszámot, de nem fogom felhívni. Pálmus nagyon fel tudná dobni a horizontomat, de esélyem sincs, hogy megkapjam. Most jutottam el odáig, hogy nem tudnám fizetni az albérletemet, ha Kunzlerék nem "hagyták" volna nekem "megőrzésre" a lakást a Szigeten. Hogy vigyázzak rá. Majd Kunz hozzátette, hogy a fenntartásáról is gondoskodik, ne aggódjak, fizessem ki a Háza (neki olyan is van) bérleti díjából, az uis ki van adva. Azt bírom ebben a seggfejben (Kunzlerban), hogy ezeket a húzásait olyan magától értetődően csinálja. Rám néz és tudja, hogy nem nagy etvasz. Nem most fogok először tanyát verni valamelyik tulajdonában, ne csináljak már belőle nagy ügyet, ha már tizenhat éve se csináltam.

Ja, tizenhat éve pont tizennégy éves voltam, és nem volt hova mennem.

A helyzet tényleg nem sokat lendült előre, ha jobban belegondolok.

Törött kódok

Demarhajó, Kunznak volt fél órája és feltörte a blogomat, vagy mi, így megint fogok tudni írni.
Amikor hazajöttem a Hargitáról, akkor rájöttem, hogy kiment a fejemből, hogy tudok ide bejutni. Jó történet, mondhatnám, jellemző.

Pálmus és a gyivi

Többen úgy gondoltuk, nem ártana, ha Pálmussal foglalkozna egy gyerekpszichomókus - bár tapasztalataim ezzel a fán lakó és a valóságtól elrugaszkdott, erdei állatfajjal nem felhőtlenek. De mégis, hátha. Mert Pálmus nemcsakhogy nem beszél velünk, igazából nem is kommunikál - a legszükségesebbeken túl. És vészesen keveset látjuk mosolyogni. Szinte soha. Nagyon-nagyon ritkán ajándékoz meg Bennünket egy-egy félmosollyal, vagyis, elméletem szerint leginkább Angelt, aki alapvetően szintén nem beszél, visszahúzódó és félénk. Na, ezek azok a tulajdonságok, amik rám egyáltalán nem jellemzőek. Alig bírok magammal, ha Pálmust a kezeim közé kaphatom. A terv az lenne, hogy addig huncutkodik velük az emberlánya, amíg mégiscsak elgügyögik magukat, mégiscsak nevetésre fogják a dolgot. Hát, Pálmus nem. Szelíden tűri a megpróbáltatásokat, amit a világ és én jelentek neki, néz azokkal a hatalmas szemeivel, inkább riadtan, mint túláradó örömmel. Nem érti, mit van úgy oda ez az idióta, 160 centis, túlmozgásos és teljesen kezelhetetlen csaj.

Pszichomókust akarok? Mondta az illetékes Kotkoda, jól van akkor keressem meg XYZ-t, aki államilag van erre a feladatra kijelölve, és esetleg van 15 perce, mert olyan irdatlanul elfoglalt. Mert ugye lássuk be, Pálmus mégiscsak egy "hontalan kislány, akinek státusza rendezetlen" - és az ilyet nem lehet rendezni? - körözik a szüleit, hogyha elkapják őket akkor a) kihajítsák őket az öropajunióból, b) ha ez nem megy lecsukják őket, vagy mi.
(Fel sem merül, hogy Pálmust esetleg nem a szülei, vagy nem jószántukból hozták ilyen helyzetbe? - pislogtam én, aki a jogi csűrcsavarhoz általában annyit értek (egyre jobban, hozzáteszem és ez főképpen dr Boda érdeme, akinek mindig van a hülye kérdéseimre fél órája), hogy a gyivisek ne adjanak el egy kiló krumpliért, de ez az idegenkihajigálós-duma ez meghaladta a felfogóképességemet. Tény, hogy még nem volt "hontalan", "ennyire rendezetlen státuszú" gyerekem.)
- Értsem meg - néz rám szigorúan Kotkoda. - Ezek a szemét illegális bevándorlók - gondolom köztük Pálmus - jelentik itt az igazán nagy veszély országunkra.
Méghogy pszichomókust neki, bilit, esetleg. Ja, hogy PTSD-s (post traumatic stress disorder)? Azmeg micsoda. Magyarázom, tehetetlenül, hogy micsoda az a poszt-traumás stressz szindróma. A tájékozott gyivis rám mered:
- Milyen stressz? Már hol érte volna stressz? Itt mindenki a tenyerén hordja Pálmust.
Nem tudjuk - meredek vissza. Mert semmit sem tudunk. De megkockáztatom - hiába - az is elég lehet, hogy Pálmus jelenleg sehol sem találja a szüleit, egy idegen országban, idegen nyelven beszélő, idegen nénik között téblából. Miközben azt sem tudjuk, honnan jött.
Kár volt.
- Az hogy honnan jött és majd hova megy vissza, minél előbb, az nem a gyivihatásköre. Nem képzelem, hogy iderendelnek egy rakás tolmácsot, hátha valamelyik szóra tudja bírni. Már ki van adva az idegenkihajigáló szerv által az utasítás, hogyha megszólal, azt le kell írni. Egy papírra. És be kell nyújtani a megfelelő illetékesnek, aki majd rájön, hogy az úgy két-három éves Pálmus (ezt se tudjuk) által kiejtett szavak, mely nyelvből származhatnak. De szerinte Pálmus egyszerűen visszamaradott, nem stresszbeteg, vagy mi. Csak a visszamaradott gyerekek nem beszélnek négy évesen. Minden négy éves meg tudja mondani, ki az anyukája.
- Hogyne, főleg, hogy a kislány alig lehet három. Egyébként jó módszer. De miért gondolják, hogy Pálmus első szava értelmes lesz bármilyen nyelven, és nem valami babahalandzsa - kaha értsd kutya - szuahéliül? - vetettem mégis ellent. - Vagy hogy az nem magyarul lesz - Pálmus szerint?

Akarom azt a pszichomókust, vagy nem? -mordul rám a gyivis Kotkoda.

Akartam - jövő héten megyünk vele, időpontra.
Miért vagyok szkeptikus?

Újra itthon

Az a legrosszabb, hogy tehetetlenségre vagyok itt kárhoztatva, és valójában csak fővök idehaza ebben a májusi szaunában. Pedig úgy mennék! Pálmushoz például - a kislány, akit kifogtam a tóból. De nekem persze nagyon sok ilyen "gyerekem" van, akit valahonnan kihalásztam - főként olyanok, akiket vertek, bántottak, stb.
Mielőtt lebetegedtem most is volt egy eset egy teljesen dilis, excentrikus anyuka, négy kisgyerekkel, két házasságból. Az anyuka képtelen mit kezdeni a gyerekekkel, szerintem alkatilag, meg túlságosan magával, meg a kozmetikaszereivel elfoglalva. A második házasságban a legidősebb kislány nevelőapja, hogy is mondjam eléggé tiltott üzelmeket folytatott a legidősebb, kilenc éves gyerekkel, és vert mindenkt, ahol ért. Persze a pszichomókusok soha semmiben se biztosak. Meg ivott. Elég tipikus történet. Az is, hogy a zsaruk még akkor se csináltak semmit, amikor apuka már késsel kergette bepálinkázva az asszonypajtást, akkor is a nő vállát veregették meg, hogy ne hisztizzen már annyit. Ha erre gondolok, még most is...

Na, nem kéne erre gondolnom, többen javasolták, hogy változtassak pályát.

Embertervez - Pálmus érkezése

Az úgy volt, hogy már azt hittem végre lesz egy kis békességem, mikor olyan álnok lények, mint Bősze doktor meg IÁÁÁ Kunzler András, a fejükbe vették, hogy el kell engem takarítani Budapestről egy jó kis szanatóriumba, ahol kikúrálják az én tüdőgyulámat, amit úgy szedtem össze, hogy beugrottam Pálmus után egy viszonylag hideg tóba - Balaton - még márciusban.

Hihetetlen, hogy velem mindig történik valami, amit nem lehet felérni ép ésszel. De már akkor tudtam, hogy sohasemmi ENNÉL FONTOSABB nem történt velem.

Pálmus ugyanis - akkor még nem tudtam, hogy ő Pálmus, csak azt tudtam, hogy az a kb három éves csokibaba kislány valami nagyon nem euklidészit keres ott a tóban a nádas felé kalandozva - Pálmus szomjas volt, ez gyorsan kiderült, amikor a hatalmas, ragyogó, barna szemecskéibe néztem.

Toporzékolt és vérig volt sértve, amikor kicibáltam, rázta azokat a bongyor fürtjeit.

Azóta nekem tüdőgyulám van, ő meg egy intézetben várja a szüleit, akik nem jönnek. Én szoktam menni, meg Angel, ugyanis testületileg bele vagyunk szeretve.

A szolgálunk és félünk karhatalmi egyesület, amikor megjelent, annyit közölt velem, hogy Pálmus valószínűleg emberkereskedelem áldozata, hozhatták a világ bármely tájáról.