Újra itthon

Az a legrosszabb, hogy tehetetlenségre vagyok itt kárhoztatva, és valójában csak fővök idehaza ebben a májusi szaunában. Pedig úgy mennék! Pálmushoz például - a kislány, akit kifogtam a tóból. De nekem persze nagyon sok ilyen "gyerekem" van, akit valahonnan kihalásztam - főként olyanok, akiket vertek, bántottak, stb.
Mielőtt lebetegedtem most is volt egy eset egy teljesen dilis, excentrikus anyuka, négy kisgyerekkel, két házasságból. Az anyuka képtelen mit kezdeni a gyerekekkel, szerintem alkatilag, meg túlságosan magával, meg a kozmetikaszereivel elfoglalva. A második házasságban a legidősebb kislány nevelőapja, hogy is mondjam eléggé tiltott üzelmeket folytatott a legidősebb, kilenc éves gyerekkel, és vert mindenkt, ahol ért. Persze a pszichomókusok soha semmiben se biztosak. Meg ivott. Elég tipikus történet. Az is, hogy a zsaruk még akkor se csináltak semmit, amikor apuka már késsel kergette bepálinkázva az asszonypajtást, akkor is a nő vállát veregették meg, hogy ne hisztizzen már annyit. Ha erre gondolok, még most is...

Na, nem kéne erre gondolnom, többen javasolták, hogy változtassak pályát.

Embertervez - Pálmus érkezése

Az úgy volt, hogy már azt hittem végre lesz egy kis békességem, mikor olyan álnok lények, mint Bősze doktor meg IÁÁÁ Kunzler András, a fejükbe vették, hogy el kell engem takarítani Budapestről egy jó kis szanatóriumba, ahol kikúrálják az én tüdőgyulámat, amit úgy szedtem össze, hogy beugrottam Pálmus után egy viszonylag hideg tóba - Balaton - még márciusban.

Hihetetlen, hogy velem mindig történik valami, amit nem lehet felérni ép ésszel. De már akkor tudtam, hogy sohasemmi ENNÉL FONTOSABB nem történt velem.

Pálmus ugyanis - akkor még nem tudtam, hogy ő Pálmus, csak azt tudtam, hogy az a kb három éves csokibaba kislány valami nagyon nem euklidészit keres ott a tóban a nádas felé kalandozva - Pálmus szomjas volt, ez gyorsan kiderült, amikor a hatalmas, ragyogó, barna szemecskéibe néztem.

Toporzékolt és vérig volt sértve, amikor kicibáltam, rázta azokat a bongyor fürtjeit.

Azóta nekem tüdőgyulám van, ő meg egy intézetben várja a szüleit, akik nem jönnek. Én szoktam menni, meg Angel, ugyanis testületileg bele vagyunk szeretve.

A szolgálunk és félünk karhatalmi egyesület, amikor megjelent, annyit közölt velem, hogy Pálmus valószínűleg emberkereskedelem áldozata, hozhatták a világ bármely tájáról.

Hogy kerülök én ide???

Felhívtam az illetékes infós elvtársat (nem titok, Kunzlert, ezen a névnélküli blogvilágon a hajdani, gimnáziumi, szamizdat-újságos nickjét használja: Ignis Ardens) telefonon - csak most mertem, iszonyú milyen másnapos, elborult hangon szólalt meg a telefonban - de úgy kell neki, mert ezt az egészet neki köszönhetem, MERT ÉN CSAKAZÉRT KEZDTEM EL GOOGLE ACCOUNTOT CSINÁLNI, HOGY KOMMENTEZGETHESSEK A BLOGJÁN, ÉS TESSÉK EZ LETT BELŐLE. EGY BLOG, ÉS MOST AZTÁN MEGNÉZHETI MAGÁT. És KÜLÖNBEN IS most micsináljak én ezzel a bloggal? Merthogy én ezt csak úgy véletlenül hoztam létre persze, dehát az ember érez némi felelősséget azok iránt, akiket létrehoz. Szegény blog, milyen gáz lnne már csak úgy itthagyni egyedül, nem?

MI VAAAN???!!!

Tudtam, hogy most ébredt fel.

És most - közöltem vele. - Leszel szíves beállítani nekem, átfesteni lilára, mert az eredeti képeken ez nem így nézett ki, és kommentelni is, naná. És szavazást is akarok, meg számlálót, meg amit még lehet. Meg ludat, kacsát és kakast is. Egy ilyen gyerekforma blog igen sok törődést igényel, kérem.

AU.

hahó

Azt se tudom, mit csinálok, HELP!!!