Az a legrosszabb, hogy tehetetlenségre vagyok itt kárhoztatva, és valójában csak fővök idehaza ebben a májusi szaunában. Pedig úgy mennék! Pálmushoz például - a kislány, akit kifogtam a tóból. De nekem persze nagyon sok ilyen "gyerekem" van, akit valahonnan kihalásztam - főként olyanok, akiket vertek, bántottak, stb.
Mielőtt lebetegedtem most is volt egy eset egy teljesen dilis, excentrikus anyuka, négy kisgyerekkel, két házasságból. Az anyuka képtelen mit kezdeni a gyerekekkel, szerintem alkatilag, meg túlságosan magával, meg a kozmetikaszereivel elfoglalva. A második házasságban a legidősebb kislány nevelőapja, hogy is mondjam eléggé tiltott üzelmeket folytatott a legidősebb, kilenc éves gyerekkel, és vert mindenkt, ahol ért. Persze a pszichomókusok soha semmiben se biztosak. Meg ivott. Elég tipikus történet. Az is, hogy a zsaruk még akkor se csináltak semmit, amikor apuka már késsel kergette bepálinkázva az asszonypajtást, akkor is a nő vállát veregették meg, hogy ne hisztizzen már annyit. Ha erre gondolok, még most is...
Na, nem kéne erre gondolnom, többen javasolták, hogy változtassak pályát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Na, feltettem a számlálódat, tessék örülni és gyógyulni.
Katám, a pályaváltoztatás neked nem fog menni, de most fontos, hgy feltöltődj egy kicsit.
Ne pályát változtass, hanem várost, legalább.
A Vargakata egyszemélyes gyermekmentő szolgálat fogalom, ne tedd ezt ezzel az országgal.
Megjegyzés küldése