Álláskeresés

Azért írok, mert kértétek számoljak be. Voltam, igen, összeszedtem magam, és elmentem egy állásinterjúra. Stresszmentes élet, ez a jelszavam.
Ott kezdődött, hogy szerintem direkt befűtöttek, csurgott rólam a víz, pedig alapvetően fázós vagyok. Ott ült velem szemben három negyvenes csóka, úgy éreztem magam, mint egy vetkőzőshow-ban. Szám szerint háromszor kérdőjelezték meg a diplomámat. Aztán, amikor végre rávettem őket, hogy nyissák már ki a dossziémat, áttértek a házasság témára. Mondtam, hogy nem nyert, mármint én és a házasság (egyelőre:))) .
Az egyik fazon megkérdezte: miért nem?
- Hát, nem - feleltem. - Csak úgy nem. Nem vagyok papírbuzi, egyébként sem.
- Tartós kapcsolat? - folytatta a kérdezősködést a fazon.
- Hogy jön ez ide? - bámulok rá értetlenül.
- Nézze, kislány, mikor akar gyereket?
Minél előbb - nyeltem egyet, de hangosan csak annyi mondtam:
- Köze? - vigyorogtam rá.
- Tudja, maga mibe kerül ma Magyarországon egy terhes nő?
- Kinek, magának?
Felálltam és kijöttem.
Csak azt sajnálom, hogy nem vettem magnóra.