Pálma és a pasik

Szóval próbálom összefoglalni az elmúlt három hónapot vagy mi.

Valahol a kirendelt pszichomókusnál és a tüdőgyulámnál hagytam abba.

Nem vagyok paranoiás, üldöznek.

1. A diplomás, kirendelt pszichomókus kétszer játszotta azt el, hogy nem volt ott a megbeszélt időpontban. Aztán feladtam, és más utakat kerestem. Ezek az utak sokszor mennek keresztül J., H-n X-en, és míg egyes felelőtlen ismerőseim sose kérnek semmit a szüleiktől, én egy kis machiavellista vagyok és annál pofátlanabbul használom ki a km-es, bm-es, hm-es, pszichós, civiles, orvosis és egyéb kapcsolataikat. Az én lelkemen nyugodtan száradhat, annak már mindegy. Meg most miért pont Pálma szívja meg?

2. Mivel üldöznek, elmenekültem "velük" (Kunz-Toma-Bodó-Ikrek-Bánhegyi-Angel-Vera-Faludy - "Latzkós genya" - mondta Boda utálkozva) a Hargitára. Nem is tudom, hány éve nem jártam ott. Nagyon jó, de persze irtó fura volt így együtt a semmi közepén újra látni mindenkit. Azaz nem mindenkit, mert Gyurka bácsi, Kunz apjának a nagybátyja, vagy mi, két éve meghalt. Ezt tudtam, csak nem fogtam fel, hogy milyen lesz a Hargitán az az esztena, ahol meghúztuk magunkat Gyurka bácsi nélkül. Én úgy kerestem az öreget minden bozótban, mint kiskutya a gazdáját. Velem ő tíz éve akkora jót tett, hogy sosem fogom elfelejteni. Ha ő nincs, én sose húzok el évekre Budapestről, sose lett volna hozzá elég bátorságom. És ahhoz se, hogy aztán - mindenen túl - visszajöjjek.

De most, mit mondjak, amióta pl. Bodó fogta a sátorfáját, és elköltözött Szegedre (ez januárban volt), amióta Toma megalapította 99. cégét, amióta Faludy Újhelyen ment nemzetet, és amióta Vik is Szegeden uszít - hát őket is alig látom.

Bodó, amikor besokallt tőlünk, azt bírta mondani, hogy egy okkultista szeánsz kellős közepén érzi magát. Mit mondjak, sajnáltam, és elvonultam Angellel négyszemköztizni. Azt egészen pontosan úgy kell, hogy felmásztok két, egymással szemközti domb tetejére és csak vagytok ott pár órát. Ez régi tervünk volt, és legutóbb - Istenem de rég volt! - nem sikerült. Most is majdnem meghiúsult a dolog, kis híján elkísértek minket mindahányan, nehezen tudtam őket lebeszélni róla.

Sokat hülyültünk, mondanom sem kell, és sokat szívattam őket - erről majd máskor.

De ami a lényeg - Pálmus ügyében is próbáltunk dűlőre jutni. Hogy a helyzet komolyságát érzékeltessem Angel eljutott odáig, hogy felvetette Kunznak, fogadják örökbe. Ez azért jó, mert ők ilyen furán élnek együtt, hogy igen, de még se, és sose lehet tudni, mi van, most se volt még az se biztos, hogyha Kunzler meglép, Angel egyáltalán vele megy. Aztán vele ment - persze, hova máshová ment volna? Namost, Kunzler nem mondott nemet, ezen nem lepődtem meg.

Nem is volt rá szüksége. Ránézett Angelre, azzal a fojtott, néma imádattal, ahogy szokott, és elég volt annyit megjegyeznie "hogy, akkor most gondolják át ezt még egyszer: mert ez mondjuk ott kezdődik, hogy..." Angel intett neki, hogy kér egy papírt, és elvonult. Mikor visszajött, annyi állt rajta: NEM. Aznap egyiküknek se volt túl jó kedve.

Erre megszólalt Toma, aki mindig is az empátiájáról volt híres:

- Szerezz egy pasit és fogadd örökbe te, Kata.

Najó, mondtam, elmész te a francba.

3. Szóval én és a pasik. Kösz, jól megvagyunk. Alig pár hónapja még fogtam magam, és leutaztam hozzá, hogy megkérdezzem, tényleg ezt akarja-e? (Meg nem tudom számolni a két kezemen meg a két lábamon, hogy hányszor, és miféle helyzetekben futottam már így utána, mielőtt lelépett volna.) A bölcsész csaját, aki most állítólag terhes lett. Mert akkor ne szívassuk egymást tovább. Elmosolyodott, és azt felelte:

- Felteszem, mi mindig szívatni fogjuk egymást.

Nagyon bír engem, de nem szerelmes belém.

Hát, mit mondjak, erre a mutatványra így az elmúlt tíz év alatt még nekem sem volt alkalmam. Melletted a távolban. Miért a bölcsész csajodba szerelmes vagy?

Nem. Csak egyvalakibe volt szerelmes egész életében. Volt. De már belé se.

Huh. Najó. Akkor ott b.sztam el, hogy szedtem fogamzásgátlót.

Ott - vigyorog.

Ojjé. Felteszem, erről Toma nem tud. Én nem tudnék a helyében. Lehet, hogy a bölcsész csajáról se tud. Arról se, hogy a világon van ez az egész. Akkor is. Másszon falra.

4. A szingli-lét örömei, na ebben élek én. Tegnap is felszedtem valakit, reggel kávé nélkül lépett le, hagyott egy telefonszámot, de nem fogom felhívni. Pálmus nagyon fel tudná dobni a horizontomat, de esélyem sincs, hogy megkapjam. Most jutottam el odáig, hogy nem tudnám fizetni az albérletemet, ha Kunzlerék nem "hagyták" volna nekem "megőrzésre" a lakást a Szigeten. Hogy vigyázzak rá. Majd Kunz hozzátette, hogy a fenntartásáról is gondoskodik, ne aggódjak, fizessem ki a Háza (neki olyan is van) bérleti díjából, az uis ki van adva. Azt bírom ebben a seggfejben (Kunzlerban), hogy ezeket a húzásait olyan magától értetődően csinálja. Rám néz és tudja, hogy nem nagy etvasz. Nem most fogok először tanyát verni valamelyik tulajdonában, ne csináljak már belőle nagy ügyet, ha már tizenhat éve se csináltam.

Ja, tizenhat éve pont tizennégy éves voltam, és nem volt hova mennem.

A helyzet tényleg nem sokat lendült előre, ha jobban belegondolok.